Az elsőt az irodába hoztam, ha már a kutyusból nem ehettek. Naivan azt gondoltam, egy-két szelet marad a régebbi kollégáknak, de eltüntették az összeset. Az utolsó szeletet el is kellett felezni.
A torta oldalán mindenkinek lógott a kis csizmája a nevének a kezdőbetűjével. A mikulás pedig éppen próbált bejutni a kéményen át, csak sajnos nagy volt a feneke. :)
A nagy rohamra szerencsére volt 2 szabadnapom, mert csütörtöktől már szabin voltam. 6 piskótát sütöttem, mert az egyik nem sikerült. De az elrontott piskótának legalább a lányok örültek.
Finom főzött vaniliás és ganache krém került a közepébe. Végre eltaláltam a csoki-tejszín aranyát és így már egyáltalán nem lett tömény. Bár ez inkább felnőttek szájízéhez passzol, a lányok azt mondták, hogy keserű.
Íme a 4 torta szombat reggelre.
A kis lila virágos a nagymamának készült. Igaz szülinapja előtt már felköszöntöttük, de akkor csak egy koprodukcióban készült egyszerűbb tortára futotta időben. Egy ilyen torta készítéséről szóló videót osztott meg egyszer, innen jött az ötlet.
Maradt 4 tojásfehérjém és gondoltam felhasználom a mintázáshoz. Recept szerint 4 zacskó porcukrot kellett volna hozzáadni. Ahelyett, hogy kidobtam volna a 3 fehérjét, beletettem a fele cukrot. Így jól megszenvedtem a virágokkal, mert túl folyós volt a hab és még most is esszük a habcsóknak nem mondható lapos placsnikat. :)
A lila fondant is szakadt, ezért került rá körbe egy vastag csík.
De a nehézségeken túllendülve egy nagyon mutatós tortácska kerekedett ki belőle.
És nagyon finom is lett! :)
A másik torta Szami szülinapi tortája volt. Neki valamilyen cuki figurásat akartam csinálni, hogy Boginak is kedvezzek egy kicsit. Ennél kellett új piskótàt sütni és egy nagy kerekből kicsi oválisat csinálni. Ezért egy kicsit rendhagyó lett a formája.
Zuzi tortájához egy esküvői emeletes torta középső eleme adta a mintát ( ha már úgyis esküvőre készülődik a menyasszony :) ).
Nekem ez lett az egyik kedvencem. Olyan szép és elegáns.
A negyedik pedig a lányok egyik ovistársának készült. Először Spongya Bobban gondolkodott a kislány, aztán szerencsére csak a sárga maradt meg az eredeti elképzelésből és egy ajándékdoboz maradt lila szalaggal átkötve.
A díszítés egyszerű volt, csak ki kellett vágni az egyesület logóját.
Nagyon dícsérték a karatés társak, nagyon finom volt. És még a Shihan is felhívott megköszönni.
Ezzel zárult 2015.
Mivel januárban csak az irodában voltam és aludtam, mostanra sikerült közzétenni a bejegyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése