A meglepetés tortának péntek reggelre el kellett készülni, mert du-án jöttek a barátok a névnapi buliba.
A piskótát szerdán megsütöttem és csütörtökre volt betervezve a díszítés. Persze a nővéremmel, mint állandó meglepetésfaktorral, nem számoltam. Én vittem haza az összes gyereket és gondoltam, gyorsan kidobom Borist, aztán 7 körül kezdhetem a díszítést. De tesóméknál teljesen sötét volt. A kérdésemre, hogy mikor értek haza, azt a választ kaptam, hogy több mint másfél óra.
Újratervezés... Elküldtem őket fürdeni és addig elkészítettem a két krémet nagy titokban. 10 után elkezdhettem a tortadíszítést. De ja vu... egyszer állhatnék neki nappal a díszítésnek!
Gyorsan be szerettem volna fejezni és azt gondoltam, hogy elég lesz, ha írok a fehéren bevont tortára. Pocsék lett. Ezt így mégse adhatom oda..
Nem volt túl sok fondant-om, teljesen elölről nem kezdhettem. Levakartam a betűket és a tetejére kivágtam egy körlapot. Szépen feldíszítettem és amikor kész lett, megszórtam egy kis aranyporral a tetejét. Ezt sem kellett volna. Nem sikerült egyenletesen felvinni és amikor megpróbáltam letörölni, teljesen szétkentem és úgy nézett ki, mintha koszos kézzel összetapogattam volna. Ez olyan fél 1-1 körül lehetett, Balu is feladta és lefeküdt aludni, én pedig egyedül dühöngtem. Ha nem Boriska tortája lett volna, lehet, hogy mérgemben felaprítom. Most, az írás közben jutott eszembe, hogy alkohollal lehetett volna megszabadulni az aranyozástól ( ahogy Süti Rózinál láttam).
Harmadszorra is nekifutottam, leszedtem a tetejéről a lapot és újat tettem rá. Az alapbevonat már teljesen àtázott és meggyűrődött, de szerencsére a lap eltakarta. Fél kettőre el is készültem vele.
4 és fél óra alvás és 12 óra munka utan teljesen kikészültem.
Este csörgött a telefonom és 5-en kiabálták a telefonba, hogy köszönjük a torát!
Nem megérte? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése